nekem miért nincsenek ilyen haverjaim

a mai adag

Ma egész nap azzal szívtam, hogy hogy lehet A virtualboxos linuxról fájlokat másolni a "gazdagépre". A megoldás: winSCP. Nekem csak ez az egy program működött, egy Primusz Péter nevű jóember blogján találtam. A tinymud iránti lelkesedésem amúgy lassan csökkenni kezd, mert embertelen idő lehet, amíg ilyen tanulatlan fővel elkezdeném magyarítani a c++ kódját, a tinymud 1.5.4 tartalmaz egyébként egy "apró" hibát: nem lehet belőle QUIT-tel kilépni, a korábbi verzió meg azért nem jó, mert hiányzik belőle a @recycle parancs. És még számtalan nehézségbe ütköztem, többek között abba, hogy mud tárhelyet találni lehetetlen, meg belegondoltam abba, hogy a tinymudon elég korlátozottak a lehetőségek: mászkálsz körbe-körbe, elraksz 1-2 tárgyat, és lényegében ennyi a játék, valószínűleg egyedül fogok bolyongani a saját mudomban, ez milyen. + még azt is észrevettem, hogy a tinymud nem mindig a megfelelő hibaüzenetet küldi. Na, ennyit mára. Már várom a sulit, szinte szégyellem, hogy ilyen hülyeséggel foglalkozok.

tinymud 1.4.1 és tinymud 1.5.4f islandia

Most az 1.4.1-et használom, ami nagyjából azonos az 1989/90 körül használatos eredeti kóddal. Az 1.5.4f islandia elvileg némiképp ki van bővítve, de most úgy gondolom, nekem elég átlátnom az 1.4.1-es kódját, és nem kéne belenyúlni, csak inkább átírkálni magyarra a szöveget. Lehet, hogy valakinek még jól jönne egy ilyen őskövület. Attól függ mennyire lesz időm/be kell-e vonulnom a pszichiátriára, stb.

Végül a sima 1.5.4-nél kötöttem ki, és semmi islandia, és elkezdtem a kódba való beleturkálást.

tinyMUD

Jelenleg Debian Linuxon futtatok egy tinyMUD szervert a putty segítségével, ha valaki érti, mire gondolok. Mivel a Linux "lefagy", ha elindítom a szervert, ezért kell a putty segítségével belépnem a telnet 192.168.1.105 4201 paranccsal, á mindegy.

A lényeg az, hogy tinyMUD az egyik legősibb mud szerver, elvileg a mush-ok (multi user shared hallucination) őse, remélem tudnám valahogy magyarítani, és akkor már ott lennék, ahol a part szakad. A mushok olyanok, mint a mudok, csak nincs bennük harc, pontosabban nem az a lényeges, hanem a szerepjáték, szóval minden más.

faszom

(Mindig akartam egy ilyen című bejegyzést írni.) Most hallottam a tévében, hogy az ELTE-n a magyar szak 180000 egy félévre. Valószínű, hogy ez az utolsó iskolám, és ezt is elb***tam, mert nem 3 éves programozóira mentem, hanem csak a 2 éves webprogramozóra, amit nem keresnek, mert mindenki a diplomásokat keresi. El se hiszem, hogy nekem nincs diplomám. Meg még egy csomó mindent. Csak egészség legyen. Persze, b***hatom az egészségem, ha parkolópályára tett az élet. Ja, amit írni akartam, szerintem nincs különösen nagy tehetségem a webprogramozáshoz, a magyarból jó voltam, de nem annyira, hogy most megérjen félévenként 180000-t. És már azt sem hiszem, hogy ezzel a webprogramozással hülyére fogom keresni magam. Ez is egy ilyen nesze semmi, fogd meg jól szak, körülbelül annyira elméleti, mint a magyar szak, csak ehhez kevesebb kedvem van, és ha még egyszer mudokról kezdek beszélni, üssetek agyon.

diku, merc, rom, smaug...

Most kipróbáltam néhány nagyobb codebase-t, c++-ból a smaugot, meg a romot, javából a coffeemudot, de vissza kéne térni a medusa kódjához, akármilyen sz. is. Ki fogom nyomtatni, mert nem látok át egy ezervalahányszáz soros programkódot, sajnos. Mud nevekkel van tele a fejem: diku, merc, rom, smaug, satöbbi. Az a baj, hogy nekem túl bonyolultak ezek a mudok, én nem akaram mást, mint egy egyszerű kis online kalandot, semmi harc, faj, kasztrendszer, meg ilyenek. Ha megérteném a medusat, én lennék a király nagyon büszke lennék magamra. De nem lenne elég megérteni, át is kéne írni. Benéztem 1-2 magyar mudra, tudtommal csak ennyi van, az Elveszett Világ, meg a Brutália, és úgy látom, hogy az ékezetes karaktereket nagyjából el is lehet felejteni egy mudon. Kár. De jó lenne ebből írni a szakdogát. Annyit tudnék rizsázni.

Medusa's Garden

Több napi szenvedés után sikerült beüzemelnem egy java mud codebase-t. Semmi különös, csak gondoltam, megemlítem. Az a neve, hogy Medusa's Garden, és sok kívánnivalót hagy maga után. Nincs benne harc, annyiban jó, csak tárgyak, szobák, és "soul"-ok, gondolom az njk megfelelői. Ha sikerülne egyesíteni valahogy az Indigó projekttel, ami a Zork-ból fejlődött ki, lehetne egy online kalandom. Mielőtt még valaki megszólna, hogy f@szságokkal foglalkozok, jelezném, hogy tudom, de annyira unatkozok, és olyan jó lenne összehozni valami online játékot.

napi rizsa

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a programozás olyanoknak való, akiknek annyi életük sincs, mint nekem. Egy mud codebase-t találtam, ami működik is, de a kódja magas nekem. Különben is C++-ban van, amitől kiver a víz. Mindig olyan dolgokat találok ki magamnak (CMS-ek, MUD-ok), amikkel a suliban nem foglalkozunk, és csak szívok velük egyedül. A legnagyobb problémám, hogy az angol tudásom kevés, és minden angolul van. Valamelyik nagy fejes angol író azt mondta, hogy az életműve sokkal gazdagabb lenne, ha magyarul írta volna, hát én meg azt mondom, ha angol lennék, már régen kitanultam volna a webprogramozó szakmát. 1-2 elmondásra minden megragad mostanában, szóval nem vagyok hülye, csak keveset tanítanak a suliban. Én meg ha méltóztattam volna minden órán bent tartózkodni, esetleg jó eséllyel tudnék már php-ban programozni, és ismerném a mysql parancsokat is, amivel szerintem bármit meg lehet oldani, és nem kéne a Javával, meg a C++-szal szórakoznom.

Igaz, hogy a mud egy eléggé levitézlett stílus, az összes codebase 2000 körül íródott. Ha én össze tudnék hozni egy ilyet, telekürtölném vele a világot, a programozók meg ha közzé is teszik a forráskódot, elég szűkszavúan nyilatkoznak róla. Ezek valószínűleg programkódokban társalognak. Attól félek, hogy ezt a szintet sohasem fogom elérni.

A pszichiátria réme fenyeget...

Anyám azt mondta, hogy mi lenne, ha befeküdnék a pszichiátriára 8-4 ig, aztán estére hazajönnék. Nem is tudom, hogy gondolta. Régi kedves népszokás, hogy felülvizsgálat előtt a betegek befekszenek a pszichiátriára, de köszönöm, nem kérek belőle. Azért kéne befeküdnöm, hogy megadják azt a havi huszonvalahányezer körüli összegű rehabilitációs járadékot, eddig jó volt, mert rokkantnyugdíjat kaptam, meg ingyen iskola, szóval Viktortól csak úgy hordtam el a pénzt, de ezután minden más lesz, rehabilitációs járadékot fogok kapni, ha egyáltalán kapok. Más kérdés, hogy valóban kurvára ráérek, mert nincs bennem annyi kitartás, hogy belemélyedjek a mud programozásba, ráadásul C++-ban, Linux alatt, és csak unatkozok itthon, amíg nem kezdődik az iskola. Szerintem anyám nem adta fel a tervét, hogy nekem néhány napra be kell feküdnöm, azt mondta, elvégeznek valami vizsgálatokat, csak hogy én ezeket már nagyon jól ismerem, a pszichiátria meg a vizsgálatok ha-ha-ha. Még mindig ott tartanak, hogy mutatnak néhány tintapacát, aztán annyi, majd kijelentik, hogy ebből nem lehet semmit megállapítani. Úgy tudom, van valami új rehabilitációs osztály, vagy addiktólógia, vagy mi a bánat, ahol nem tartanak bezárva, mint az állatokat, de sajnos a nyíregyházi pszichiátriát keresve az interneten csak az én blogomat adja ki a google, de gondolom, mennyire érdekli ez őket...

Más kérdés, hogy ismerek olyan hapsikat, akik unalmukban is befekszenek, de engem ott megszívattak, leszedáltak, gyötörtek, nem engedtek le az udvarra, most meg bemenjek ott jópofizni, ráadásul az ember sohasem lehet benne biztos, hogy nem szúrnak-e véletlenül a seggébe egy haloperidol deconatot, csak a miheztartás végett, és akkor egy pár napra le van tudva az ember problémája...

Mud codebase

Egy csomó "mud codebase"-t találtam, ami egy kezdetleges mud (multi user dungeon). Sajnos Javában nem találtam nekem megfelelőt, csak C++-ban. A mud valami hasonló ahhoz, amit én akarok csinálni, de nem ugyanaz. Ezek a mudok szöveges kalandok, de leginkább a harcra, a karakterfejlesztésre vannak kihegyezve. Valószínűleg ez sem vezet sehová, de jó lenne saját mudot csinálni, bár ez sem igazán vonz sok játékost...

"Nem érdemes rosszul lenni"

Most, hogy nincs a fejemen ez a sok minden (tanulnivaló) sokkal türelmesebb vagyok Anikóval. Kívülről amúgy se látszik, hogy néha az idegeimre megy, mert mindenhez megpróbálok jó arcot vágni. Most jutottam el odáig, hogy egy pohár bortól el tudom érni azt a lelki nyugalmat, amit régebben 2-3 nap folyamatos piálással, és napi 2 liter borral. Valaki nyugtatót szed az idegeire, én meg ezt, ebéd után 1 pohárral. Jó ez a szünet :). Már nem háborgok, hogy Anikónak kaját/kávét kell csinálnom, csak egy kicsit furcsa, hogy nekem kell gondoskodnom róla. Sajnos nagyon lusta, nem feleségnek való :). De még ki tudja mit hoz az élet, ugye. Lehet, hogy jól ellenénk, ő tévézne, én meg gépeznék. Sajnos elveszik tőle a gyerekét, a betegsége miatt, úgyhogy most egy kicsit megviselte a dolog, sajnálom miatta. Pedig már egyre kevésbé vagyunk betegek.

megakadt a lemez

Közel egy év után kiadtam ugyan a kezeim közül egy játékot, ezt még j2me-re akartam írni, hívjuk inkább minigamének, de most egy olyan ponthoz érkeztem, amikor a lehetőségeim már nincsenek összhangban a, mondjuk úgy, vágyaimmal. Azt hiszem, egy ilyen szintre könnyű eljutni a programozásban, hogy egy kis szöveges kalandot lekódoljon az ember, de innen egyből szeretnék továbblépni, mégpedig egy kis online szöveges kaland szerkesztő felé. Csak az a baj, hogy nem tudom, az ehhez szükséges tudást honnan fogom összekaparni. Mert adatbázis, meg webes technológiákat még nem tanultunk Javából, és utálnék áttérni a php-ra, mert abból még ennyit se tudok. Írtam ugyan egy játékfejlesztő oldalra, de teljesen közönyösek ott a problémával szemben az emberek, úgyhogy továbbra is ezen a blogon fogom az ilyesmit megtárgyalni (magammal).

De jó is lenne szakdolgozati témának!

Nem tudok játszani...

napközben Anikóra kell vigyázni, nehogy unatkozzon, este meg itthon vannak a szüleim, és meglátják. Az a baj, hogy itt van a számítógép a nappali közepén.

Emlékszem már, hogy mi vette el a kedvemet az rpg-ktől: a Spellshard nevű játék, amit hónapokig játszottam, és végül nem tudtam befejezni, mert olyan kemény az utolsó harc, hogy csak valami fanatikus tudná végigvinni, ez a kudarc tette, hogy elfordultam a szerepjátékoktól, és a jóval unalmasabb szöveges kaland felé fordultam. Nincs több hónapnyi időm egy amatőr játékra, de még egy profira sem. Valahogy drágább lett az időm, mint fiatalabb koromban, amikor mindez nem érdekelt. De tudom, ha egy jó játékkal játszok, hajlamos vagyok elhanyagolni a dolgaimat.

Sosem vetettem meg a számítógépes szerepjátékokat, de viszonylag későn, 27 évesen játszottam a legtöbbet, pont azelőtt, mielőtt a pszichiátriára kerültem, bár a kettő között nem sok összefüggés van, azért megemlítem. Ez az Indigó nevű játékocska valószínűleg zsákutcának fog bizonyulni, mégis mérföldkő, mert igazi programnyelven írt igazi játék. Igaz, hogy volt egy objektum orientált alap Zork nevű program, amibe belemásztam kevésbé objektum orientáltan, és így született meg az Indigó - 2012 január. Valószínű, hogy fogom még tökéletesíteni, csiszolgatni, és a végleges verziót esetleg jobban meg fogom hirdetni. Próbálok visszatérni ebbe a játék-világba, de már nincs rá annyi időm, így nem tudok például egy olyan amatőr játékokkal foglalkozó honlapot sem létrehozni, amilyet szeretnék.

Terveim között szerepel, hogy váltok a grafikus(abb) kalandjátékokra, vagy maradok a szövegesnél, de egy olyan rendszert szeretnék működtetni, ami régebben az www.ajatek.hu honlapon volt, hogy online szöveges kaland szerkesztő, persze itt nem az online-on van a lényeg, de ez így már elmenne szakdolgozati témának is... persze ehhez valószínűleg nem használhatok fel semmit a Zorkból, újra kell kezdenem mindent, sőt lehet az is, hogy a Javáról át kell térni php-re...

további magyarázkodás

Nem vagyok azért annyira elájulva a Java nyelvtől sem. Mindössze annyi történt, hogy találtam Java nyelven egy Zork nevű kezdetleges kalandjáték-rendszert, amit "kipofoztam", és írtam vele egy példajátékot Indigó - 2012 január címmel.

Egy lépcsőfoknak fogom fel, Java gyakorlásnak, mert nem akarok túl sok energiát fektetni egy szöveges kalandba, ami még mutatóba sem tartalmaz grafikát.

Ebből kiderült, hogy még mindig nem értek eléggé az objektum orientált programozáshoz, sőt, a történetírás sem ment úgy, mint szeretném.

Ebből az egészből annyi hasznom volt, hogy belássam, a blogírás még mindig jobban megy, mint a programozás meg a törénetírás, régi vágyam volt, hogy legyen legalább egy játékom, már van egy demóm Insomnia címmel, most elkészült az Indigó című szöveges kalandom, és bejelentem az Infúzió című nagyszabású művem (csak viccelek).

Egy kicsit most el vagyok keseredve, mert nem tudom, mikor lépek túl a hobbiprogramozó szinten, nem is biztos, hogy egész életemben ezt akarom csinálni, azt mondják, nem is lehet. Már most a kiégés jelei mutatkoznak rajtam. És ennyi, most pedig pihenek, és többet nem foglalkozok vele, max írok egy végigjátszást, és leköpöm a múltat. De amúgy szeretek magamra úgy gondolni, mint a béna játékok gyártójára.

Windows verzió

2012 január

lett a címe a játékomnak. Innen letölthető a linuxos változat. A windowsosra még várni kell. Erősen béta verzió. A játékban minden a dohányzás körül forog. Szerintem könnyű. A játékban segítséget s betűvel lehet kérni. Nem könnyű egy épkézláb játékot megírni, ezt most én is megtapasztalhattam. Tehát ez nem a rendszer tesztje, egy bemutató, hanem maga a játék. Lehet, hogy még fogom tovább bővíteni, de nem akarok túl bonyolult játékot csinálni, lehet, hogy ez meg túl egyszerű.

Semmi különös

Kipróbáltam a Php-Fusiont, hát persze, hogy karakterkódolási probléma van, de nem az adatbázisban, hanem a tárhelyen.  vagyok én már ehhez. Minden nap fáradt vagyok, nem is bánom, hogy nincs suli, megszoktam a tétlenséget. Ha be akarom fejezni emberi időszámítás szerint, nem sok ilyenben lesz részem.  Az Indigóval nem haladtam semmit, egy kis bárgyú történetszál van benne, pedig most lenne időm, januárban, befejezni, aztán áttérni valami grafikusabb megoldásra... vagy hátha megnyugszok utána, és nem akarok több játékot írni... bár ezt nem hiszem... ezt az Indigót meg befejezem januárban mindenféleképpen.

Szendi Gábor: Börtönőr és gyóntatóatya

"Az elmeosztályok lakói arról tudósítják a külvilágot, hogy a pszichiátriai osztályokon és a különféle elmebetegek és értelmifogyatékosok krónikus ápolására rendelt otthonokban a lekötözés, a verés, a kényszer, a büntetésként alkalmazott gyógyszerezés mindennapos jelenségek. Még a halállal végződő esetekben sem történik komoly felelősségre vonás. Ez azt jelenti, hogy a pszichiátria intézménye sajátos előjogokkal rendelkezik az emberi szabadságjogok korlátozásában. Az eredetileg rendkívüli helyzetekre adott rendkívüli jogosítványok összemosódtak a mindennapi praxissal, alkalmazásukat csak az önmérséklet korlátozza, vagyis a kényszergyógykezelés és a kényszerítő eszközök alkalmazása csak az egyes pszichiáter kompetenciájától, vérmérsékletétől, hatalomigényétől függ."

Ezt mondom én is. Mióta láttam (és ismételten láttam), hogy mi folyik az ilyen "műintézmény"-ekben, azóta néha rémálmodok vele, és állandó klausztrofóbiám lett, ami miatt naponta többször kell kimennem az utcára, úgymond sétálni, de amúgy nem gáz. Azt hiszem, én is áldozata voltam (vagyok) a pszichiátriai túlkapásoknak, csak ezt ritkán szoktam mondani, mert falrahányt borsó.

"ki tudja, mit hoz az élet..."

- mondta Anikó, meg azt is mondta, hogy az egyik volt barátja megtudta a számát, és állandóan hívogatja. Sőt, még azt is megmondta, hogy majdnem bele bújt a kis ördög, de nem akar velem szakítani miatta. Ha jól tudom, egyszer láttam ezt a volt barátot, (Sanyit, aki liftesfiú volt a pszichiátrián) látszott rajta, hogy kifejezetten szégyelli Anikót, de dugni biztos szeretné, a felesége mellett kúrogatta annakidején, meg van egy másik volt barátja, az Imi, aki egyszer karácsonykor hagyta ott szó nélkül, meg még van sok volt barátja, ezeket most nem akarom itt részletezni, de ezek még gázosabbak.

Valószínű egyébként, hogy kapna is otthon, ha megint összeállna valamelyik díszmadárral, én lassan már ott tartok, hogy csak támogatni tudom, hogy összejöjjön megint valamelyik jellembajnokkal, mert csak az lehet, hogy agyilag hasonló nívón vannak, és sokkal jobban megértenék egymást, mint velem. Úgy látszik, Nyíregyházán krónikus nőhiány lépett fel, vagy ennyi sok lenne a szaralak, én például sosem másztam rá másnak a csajára, de ebben lehet, hogy egyedül vagyok. Most lehet, hogy elgondolkozott valamin (Anikó), mert nem hív naponta 10-szer. Adja Isten.

Mondjuk, eleinte biztos szokatlan lenne, ha nem lenne, de már azt hiszem, egyedül is boldogulnék.

Ezt most találtam: gaazrezso.freeblog.hu. Lehet, nem kéne ilyen komolyan venni ezt az Anikó-ügyet.

nekem semmi se jó

Van egy olyan tantárgyam, hogy számítógépes hálózatok, ez első féléves tantárgy, de jövőre harmadszorra fogom felvenni, ez a legnagyobb szívás a szakon, mert egy szar magolós tantárgy, olyanról is hallottam, aki már ötödszörre veszi fel, most szünet van, de mindig ilyesmiken görcsölök, nem tudok lazítani, egyébként meg tiszta szégyen ez a szünet, mert máshol az egyetemeken most van a legnagyobb hajtás, minket meg (jól) elintéznek a szorgalmi időszakban, pedig ilyenkor lenne idő tanulni, mert igazából arra lett kitalálva ez a "szünet", és nem "pucaverés"-re.

A két ünnep között erős nosztalgia fogott el az alkoholizálás után, de ez hülyeség, mert az se jó, ha szünet van, az se jó, ha iskola, ha nem iszok, az se, ha iszok, legalább történik valami, bár mostanában olyankor se, mert nem iszok sokat, keveset  meg minek... a cigivel is úgy vagyok mostanában, hogy csak néha, egyébként meg kocsmába sincs kedvem menni, most, hogy nem lehet rágyújtani, ezzel a bloggal meg úgy vagyok, hogy csak azért tartom, mert napokig nem beszélek senkivel, magamban meg ugye nem akarok, majdnem minden nap írok, és nem bánom, ha a minőség rovására megy, már nem akarok olyan művészit alkotni, írom azt a játékot, majd ha kedvem lesz...

Visszatekintés & lelki fröccs

Végignézve az ünnepek alatti ámokfutásomon, ez a blog kezd úgy kinézni, mint régen a Mikrovilág Magazin. Újabb régi blogom került elő a nemlétből, a Uhostall, vagy mi, úgy döntött, hogy felfüggeszti a blogom felfüggesztését. Szóval most már 3 blogom van, de szerintem csak ezt fogom használni leginkább, mert sokkal esélyesebb, hogy idetalálnak az emberek. Bár legtöbben csak az alkohol + nyugtatóra, vagy a Xanax + alkoholra kíváncsiak, hát annyit még elmondhatok róla, hogy inkább külön-külön használjátok őket, inkább többet belőlük, de keverni nem szabad, mert kikattan az agyatok. Nem vicc! Egyszer volt, hogy nyugtatóra ittam, és nem tudtam tőle beszélni (szavakat formálni), csak suttogásra telt. Sajnos egy párszor én is megcsináltam, de annyira nem vagyok büszke azokra, amiket ilyenkor csináltam, hogy inkább nem is mesélek róluk.

Nem tudom, hogyan lehetne még embereket vonzani ide, de mondjuk nem is biztos, hogy ez az, amire vágyok. Ezeket a Java kódokat is csak azért írtam ide, mert sehol nem találtam ilyen leírást a neten, hátha valakinek segítek vele. De úgy vettem észre, eléggé csapongó az érdeklődésem, nem tudok egy témába úgy belemélyedni, hogy egy jó kis tematikus blogot írjak. Mondjuk nem is akarok. Skizofrénia, amatőr kalandjátékok, néha egy kis alkohol, minimális webprogramozás, mintha nem találnám a helyem. Ez lennék én? Minden nap programkódokkal álmodok, nem örülök neki. Sétálgatok, programozási problémákon gondolkodok, egyre inkább úgy érzem, a webes dolgoktól idegenkedek, de programozással szívesen foglalkozok/nék, ha valaki adna rá lehetőséget. Néha nagyon be tudok lelkesedni, ma például még aludni se tudtam a linuxos probléma miatt, máskor meg eléggé el vagyok keseredve, és fáradtnak, lustának, kedvetlennek érzem magam.

Most is tanulni kéne még holnapra, de inkább itt koptatom a billentyűket. Megváltoztam, nehezen barátkozok, pontosabban még nehezebben, mint régen, nem járok bulizni, de nem is erőltetem meg magam valami nagyon a suli miatt. Ez a skizofrénia-ügy éveket vett el az életemből, vissza kettő, padlógáz, úgyhogy nem tudom magam hova tenni. Éveken át tartó barátságok mentek tönkre a betegség miatt, miattam, nincs több vendégeskedés, kocsmából való kiintegetések, hogy gyere befelé, kis, olcsó presszókba járunk fura alakok közé. Magamtól nem is mennék, azt hiszem. Vagy lenne egy törzshelyem végre, és ha inni támad kedvem, oda hordanám a pénzt, és ott megbecsülnének. Itt pedig végre elmondhatom a gondolataimat. Az újévi fogadalmam pedig az, hogy nem fogok Anikóra rosszat mondani, szerintem megoldódik minden, ha elmegy dolgozni, szerintem csoda, hogy valakit megtűrök magam mellett, de lehetne sokkal több esze is, és legalább kiderült, hogy birkatürelmem van, olyan, mintha lenne egy gyerekem, aki alkoholizál. Inkább írok ilyen semmitmondó, lelkizős bejegyzéseket.