a helyzet

Úgy döntöttem, a mush-sal kapcsolatos írásaimat ezentúl ide írom: http://roboman.tk. És az egész játékos életemet. Ez az egész játék-mizéria a betegségem előtt néhány hónappal tört ki rajtam, és szerintem egy nem túl előnyös tulajdonságom. Furcsa azért, hogy igazi, profi játékokkal szinte sose játszok, csak az amatőr fejlesztésekkel. Illetve mostanában inkább csak játszanék, mert valahogy sosincs rá időm. Valahogy könyveket se túl sokat olvasok, semmire sincs idő, pedig elvileg időmilliomos vagyok. A Javával nem haladok, nem is tudom, jobb lenne-e a helyzet, ha tanfolyamra mennék.

Anikón többet bosszankodok, mint valaha, a Teremtő nagyon szűken mérte neki az eszet, gyerek maradt, de én se sokkal járok sokkal előrébb ezekben a dolgokban. A pia már nem is hiányzik, diploma kinek kell, vagy papírok, minek, az egyesületben, ahova járok péntekente, csak a rinyálás megy, hogy nincs munka a skizóknak, senkinek, én mostanában beletörődtem, hogy nincsen, elsétálgatok egész nap Anikóhoz el-vissza, az egész Anikózásból már csak az utazást élvezem, hogy van hova mennem, nem csak úgy csavargok az utcán. Én valami könnyű fizikai munkára gondolnék, de sokan gondolnak arra a nem skizók is, még egy rohadt Kelet-Magyarország kihordásba is nehéz bekerülni, marad a Javával való birkózás, hogy hátha azzal kapok munkát, ahova jelentkeztem, követelmény az awt, swing, jdbc, multithread, hát van némi fogalmam róluk, de én leragadtam a Java Start! szintjén. Igazából nem vagyok odáig a Javáért, de ha felvennének dolgozni, szerintem belejönnék viszonylag hamar.

első bátortalan kísérletek munkaügyben

Jelentkeztem Junior Java fejlesztőnek a Schönherz Iskolaszövetkezetnél. Erre úgy jutottam, hogy eszembe jutott, milyen jó volt hírlapkézbesítőként dolgozni régebben, és elkezdtem az interneten ilyen jellegű munkákat keresni, de végül mégis Java fejlesztő lett belőle. Ez távmunka lenne heti 1 miskolci(!) konzultációval. Ha összejönne a dolog, még attól sem zárkóznék el, hogy esetleg jövőre megint nekiugrok az iskolának. Elvagyok ott, mint a befőtt. Az élet szép.

Mondjuk egy picit még alulról súrolom a követelményeket, de ha felvennének, akkor... megbecsülném magam... biztosan. Legalább valami, a rinyáláson kívül. És 715 Ft/ó a fizetés. Mondjuk, ha otthon vagyok, nem tudom, hogy fizetnek ki órabérben. Egyébként optimista vagyok, engem mindig felvesznek mindenhova, csak utána b***nak ki. Bizonyos értelemben ez a nekem való álommunka (leszámítva a hírlapkézbesítést).

ennyi (meg egy bambi)

http://walkermush.tk

Elképesztő, mennyi munkám van benne, pedig "pofonegyszerű" program(ok).

teszkó gazdaságos honlap

Csináltam egy .tk domaint (mert fogalmam sincs, a fizetősöknél hogy kell beállítani a névszervereket, stb.), havi 2$-ért béreltem vps-t (de ezt már mondtam), csak nem merem a php-t, meg az apache szervert rátenni, mert a jre felzabálta az összes memóriát, szerintem szétb*ná az egész rendszert, igazam van? Úgyhogy nem tudok egy nagyon kis cms-t sem felrakni. Valamit valamiért, nem?

Magyarul: van egy oldal, amin be tudom mutatni a WalkerMUSH-t működés közben, de másra már nincs elég memória a szerveren, olyan kicsi. Hát igen, 2 dollárért... honlap is, meg mush is, egyszerre már nem fut.

kit érdekel kategória

Béreltem egy vps-t a vpscheap.net-nél. 2$-ért havonta. Feltettem rá egy debian lennyt.

deb http://archive.debian.org/debian/ lenny main non-free contrib

deb-src http://archive.debian.org/debian/ lenny main non-free contrib

deb http://archive.debian.org/debian/ lenny main non-free contribdeb-src http://archive.debian.org/debian/ lenny main non-free contrib

# Volatile:

deb http://archive.debian.org/debian-volatile lenny/volatile main contrib non-freedeb-src http://archive.debian.org/debian-volatile lenny/volatile main contrib non-free

# Backports:

deb http://archive.debian.org/debian-backports lenny-backports main contrib non-free

Ezeket kell beírni a megfelelő helyre, és már működik is a debian lenny. Felraktam rá egy Javát, és elindítottam a Walkert, amit írtam, illetve főleg Graham Ellis írt 2001 áprilisában. Szintén felraktam rá egy klienst, amit David Powell írt Ausztráliában 1997 augusztus 8-a körül. Vagyis egy kliens APPLETET. WOW! Bár a Walker még nagyon kezdetleges szinten van, mert nem lehet csinálni benne semmit azon kívül, hogy e,d,k,ny-ra lehet benne menni. Meg a mond paranccsal lehet üzenni.

Ami hiányzik hozzá, hogy a Walker híres legyen:

- programozói tudás

- szövegírói képesség

Ami megvan (még egy darabig):

- lelkesedés

véleményem ffitársaimról

Jól telik a hosszú hétvége. Anikó sokat foglalkozik az egyik volt barátjával, most azt mondja, az a legjobb barátja. De persze csak engem szeret. A hosszú hétvége végig Anikó etetés-itatásával, és egyáltalán babysittelésével telik, szinte egész nap folyamatosan eszik-iszik, és mégis csak 45 kiló. Kábé feleannyi, mint én.

Van olyan nap, hogy kitesz 1-1 műszakot a vele való foglalkozás. Néha úgy érzem, nem bírom, ez nem én vagyok, ez méltatlan hozzám, sőt bárkihez. De az összes volt barátja vissza akarja őt kapni (elmondása szerint). Fatökű barmok. Kinek hiányzik ez?

Annyi szánalmas kis pöcs van, akik körülrajongták a volt barátnőmet (őt nagy nehezen átengedtem az egyik kis pöcsnek), de Anikót is, és egyszerűen annyira átlátszó, hogy egyenlőek a beléjük kódolt programmal, hogy csak dugni, mindegy, hogy micsodát.

Ez a legújabb régi-új barát például kung-fuzik, hittan-töri szakot végzett a főiskolán, és katona akar lenni minden áron. Szóval egy olyan valaki, akivel nem szeretnék kapcsolatba kerülni, nem a hittan-töri miatt, nem is a kung-fu miatt, hanem mert egy lúzer kis militáns gyógyegér, aki mellé pont Anikó való, csak vinné már el a fenébe.

Különben leszarom, ha titokban találkozgatnak, csak nekem ne kelljen már megismernem,  de anikó péntekre közös programot szervezett petivel meg velem egyszerre. Egyébként meg nem vagyok ideges, csak egy kicsit fáradt.

"világomban minden rendben van..."

Ma megtaláltam a könyvtárban azt a 2 Java könyvet, amit egész félévben szerettem volna kivenni. Bár most már nem kell félévekben gondolkodni, mert sajnos/szerencsére nem járok be a suliba. Sokkal jobban érzem magam, és furcsa mód sokkal többet programozok, mint ameddig oda jártam. Mondjuk jövőre nekifuthatnék újra, de már majdnem biztos, hogy nem akarok. Soha többet nappali iskolát. Inkább éjszakai műszakot. Anikó felajánlotta, hogy megkérdezi, van-e nekem valami meló ott, ahol dolgozik. A Java tanfolyamot is megkérdeztem, és májusban lesz, valószínűleg Debrecenben. Ha a munka nem jön be, ott a tanfolyam, nem is tudom, melyiket szeretném jobban. Csak egy kis türelem még, májusban minden kiderül. Így is, úgy is jól járok, most ez a helyzet. :-)

Walker

hát, írtam valamit, pontosabban összeollóztam az internetről, jelenleg Walkernek neveztem el, mert annyiban tud többet, mint egy talker (chat), hogy a 4 égtáj felé lehet benne közlekedni. Nincs jelszóval védett felhasználó, mert a Walker filozófiája az (imádom ezt a szót, "filozófiája"), hogy ne gyűjtsünk a földön kincseket. Különben is, tárgyhasználat még nincs beleírva, lehet, hogy nem is lesz. Szerintem pocsék programot írtam, és hozzá egy olyan adatbázis-fájlt, amitől egyesek dobnának egy hátast, de legalább működik. Lehet, hogy olyan műkedvelő programozó leszek, mert amíg a Javát rendesen megtanulnám, évekbe telne. Most például ráment a napom.

Java mush szerver tervek...

A Java programozásról sejtéseim vannak csak, de nem tudok leakadni róla. Kicsit zavar az OOP szemlélet, de amennyire nem érdekel a html és a php (sőt a JavaScript), annyira vonz a Java. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy először programozni kell megtanulni, és csak azután a programnyelveket. Vagyis de, akinek van türelme algoritmusokkal szórakozni. Találtam egy multithreaded szervert Javában, ami semmi mást nem csinál, mint kiírja, amit beírtak a felhasználók.  Lehet, hogy nem kell tanfolyamra mennem, hogy össze tudjak dobni egy musht. Mert a tanfolyam is vagy 144000 Ft körül van, ez lenne a világ legdrágább mush szervere, olyan félmillióba már benne lenne. Viszont szerintem van, akit érdekelne egy magyar nyelvű mush. Mármint a kódja. Amúgy még nem csináltam semmit, csak belepiszkáltam ebbe a szerverbe, de már úgy állítom be, mintha lenne valami... és ha meg is írnám, ki garantálja, hogy értelmes játékot tudok írni hozzá? Szóval a probléma elsősorban programozási szempontból érdekel.

Álomvilág

amiben eddig éltem. Az irodalom, az alkoholizálás, a játékok, a fantasy, a skizofrénia, mindegyik menekülés az élet elől. Sőt, még a programozás is. Nem lenne gond, ha jól csinálnám. Ha jól érezném magam benne. Valószínűleg mind pótcselekvés, igazán akkor éltem, amikor eljártam a sörgyárba dolgozni. Az is pótcselekvés, nyolc órán át ugyanazt a munkafolyamatot csinálni, de legalább azt megfizetik valamennyire. (Elmondhatom, hogy mit csináltam az unalmas munkafolyamatok közben: álmodoztam.)

A baj az, hogy nem vagyok elég kreatív, és miért nem vagyok elég kreatív, mert nincs élettapasztalatom, legalábbis az utóbbi időben nem nagyon, amit átformálhatnék valami kreatív dologba. Az élettapasztalathoz viszont emberek közé kéne menni, de sürgősen. Különben meg miért kéne nekem kreatívnak lenni, nem megy az angol, nem megy a programozás, kár volt otthagyni az irodalmi pályát, de akkor úgy éreztem, hogy nekem skizofrénnek kell lennem főállásban, különben meg az irodalomhoz sem voltam elég kreatív, megcsináltam, ami kötelező volt, és irány a kocsma, ott kiéltem magam.

Azt azért nem mondanám, hogy minden kreativitás hiányzik belőlem, mert a csírája megvan, különben nem hiányozna, hogy valamit alkossak. Az a baj, hogy a számítástechnikában is főleg a bölcsész műfajok érdekeltek: interactive fiction, mush, ezek pedig jórészt halott műfajok, a kutyát nem érdeklik már. Ki kellett próbálnom ezt a programozást, legalább megismerkedtem a korlátaimmal. Azért érdekes, hogy a középsuliban még ment, csak mondjuk azóta eltelt 15 év.

Úgy döntöttem, visszatérek az olvasáshoz, bármennyire fáj a szívem a játékok után, már nem vagyok időmilliomos, mint fiatal koromban, pontosabban az vagyok, de már nincs türelmem belemerülni ezekbe a világokba, meg egyszerűen itthon kiakadnának, ha én elkezdenék komolyabban játszani. Marad az olvasás álomvilágnak.

vasárnapi problémák

Reggel 9-kor találkoztam a sóstóhegyi haverommal. Keményen be volt b@szva. A bolt előtt tántorgott, kezében egy fél sört lötyögtetett. Tudtam róla, hogy iszik, de ez így eléggé oldschool látványt nyújtott. Párszor én is így nézhettem ki régebben. Látszott rajta, hogy egész éjszaka piált. Egy Bukowski könyvben olvastam, hogy panaszkodott, hogy csak az idősebb korosztály bírja már a piát. Meg az ókori görögök, amikor panaszkodtak, hogy ezek a "mai fiatalok" vízzel keverik a bort. Én nem tudom, de mostanában valahogy nem divat a piálás, vagy azt is elintézik otthon az emberek.

Más téma: nekem inkább arról kéne már végleg leszoknom, hogy az ilyen házilag barkácsolt játékokat nézegessem, mert szerintem egy helyben toporog az egész, meg arról is le kéne szoknom, hogy mud/mush kódokat nézegessek, mert úgy sem leszek okosabb tőlük. Lehet, hogy az egész programozás-dolgot hagyom a fenébe. Talán jobban járok. Bár, ha elmennék egy Java tanfolyamra, lehet, hogy össze tudnék hozni egy musht. De nem sok reményt fűzök hozzá. A programozás nagyon bonyolult.

Mióta az eszemet tudom, játékfejlesztő akartam lenni, és most, hogy valamennyire közel kerültem hozzá, rájöttem, hogy engem az egész játék-ügy nem is annyira érdekel, vagyis mire ide kerültem, lassan "kinövök" belőle. Bár az amatőr játékok fejlesztése valószínűleg teljesen más, mint a profi játékoké, de ezt már, úgy néz ki, sosem fogom megtudni.

Szorongás, szociális fóbia

Szeretném, ha ezek nekem nem lennének. Pontosan tudom, hogy ezek belém lettek nevelve, és pontosan tudom is, hogy hogyan. Nem szeretek a gyerekkorral példálózni, mert nem szerettem gyereknek lenni, és most se szeretek. (Főállású gyerek vagyok.) De visszaemlékszem, hogy a szülői nevelés hogy "nyesegette vissza" az én kreatív oldalamat, hogy ami megfelelő a szüleimnek, legyen elég nekem is. Csakhogy én főleg a kreativitásomból kívántam megélni, amikor magyar szakos lettem, az más kérdés, hogy egyre többet töltöttem inkább a sörgyárban munkával, és idővel kezdtem azt érezni, hogy a gyári munka a leginkább nekem való, pont a közösségi jellege miatt. Ilyenkor nem törtek rám kisebbrendűségi érzések, szorongások, a szociális fóbia. Pontosan azért, mert itt nincs lejjebb*, vagy feljebb, nem kell alakoskodni, minimálbér van, tiszta sor. Nem kell emberekkel foglalkozni, nincs nagyon mit elrontani, nincs nagy felelősség, nem kell kreatívnak lenni, és általában, ha jól végzi az ember a dolgát, békén hagyják.

A gumigyárban súlyos alkoholisták között dolgoztam, kezdve a művezetővel, olyan arcok voltak, mint Hókuszpók, akinek súlyosan remegett a keze, Fakanál, aki felpuffadt a piától, abba a vízibetegségbe esett, amit William Burroughs ír le pár helyen, és már nem sokat jósoltak neki, de túlélte, Szundi és Lubogár, akik 2 deci felessel kezdték mindig a műszakot, de a szondázások bevezetése óta jó útra tértek.

A sörgyárban állítólag pontosan tudták, mennyi idő alatt bomlik le az alkohol, és pontosan annyit piáltak műszak alatt, hogy a szonda ne tudja kimutatni. Persze ez lehet, hogy csak legenda, tény, hogy mi is ittunk, loptunk is, bár amikor úgy tűnt, hogy hosszú távon maradhatunk esetleg, áttértünk arra, hogy bort vittünk be, mert azt nem foghatják ránk, hogy loptuk. "Alkoholgyárba alkoholt?" - kérdezgették tőlünk.

És hogy a címben szereplő dolgokról is írjak valamit, ezeket régebben sikeresen kezeltem alkohollal, annyit ittam, hogy ezek ne jelentsenek problémát, most már nem akarom kezelni sem pszichiátriai szerekkel, sem alkohollal, jó lenne, ha összejönne valami munka, most már megcélzom a Javát is, néhány gyári melót is nézek, és jelenleg ezekben bízok. Bár lehet, hogy valami leszázalékoltaknak való munkát választok, csak félek, hogy engem az a közeg nagyon lehúzna, mint pl a Mentálhigiénés Központ, ahová havi 21450 Ft-ért jártam 4 órában, az az elején még jó volt, utána már "kinőttem" azt a munkát.

* mint kiderült van lejjebb, leszázalékoltan tengődni

felmerült,

hogy mi lenne, ha ott dolgoznék, ahol Anikó. Hogy megkérdezné, hogy van-e ott felvétel. Azt mondta, hogy így biztos többet kapnék, mint napi 1000 Ft. Persze, elsősorban ezzel is magára gondolt, hogy többet tudnánk elkölteni, de amúgy jó lenne. Zavaromban nemet mondtam, de remélem, még visszatérünk a témára. Nem akarok protekciós mód bekerülni, de amúgy meg nem sok esélyem van. Mindig is szerettem gyárban dolgozni, általában jó a "kollektíva", szerintem a legjobb fejek vannak ott. De lehet, hogy előbb még megpróbálom valahol ezt a Javát, vagy nem tudom, mindegy.

tudják

Még mindig nem tudom, mi legyen ezzel a Java tanfolyammal. Esetleg C++. Rohamosan megy elfele a kedvem. Mindentől. Azon gondolkodtam, hogy kell-e nekem írni ennyit, leginkább játszani/olvasni szeretnék, de nem tudok jó játékokról, a jó könyveket meg nem nagyon tudok beszerezni. Marad a Film+ és a csavargás.

Otthon tudják már, hogy hanyagolom a sulit. Erről legyen is elég ennyi.

egy éve

nem rúgtam be annyira, mint most a hétvégén. Sörökkel elkábított idegrendszerem nem bírta feldolgozni a gyorsan egymás után kikért a boroskólákat. A szüleim hatalmas ügyet csináltak belőle, persze, biztos rosszul néztem ki, alig emlékszem valamire, csak arra, hogy a Börtön ablakábant énekeltem az utcán fényes nappal, és mindenkinek azt mondtam, hogy szeretem. Valószínű, hogy 1 évig megint józan leszek (mert nincs úgy pénzem), át kéne tenni a születésnapomat áprilisra.

vicces

Ma bementem volna Javára, csak most derült ki (csütörtök délután), hogy tanítási szünet van. Gondolom, tavaszi. A portás csak lesett, hogy mit keresek én ott, és ő világosított fel, hogy nincs tanítás. Képzelem, miket gondolhatott magában rólam.

Én akarok járni, de vagy a tanárnak, vagy nekem nem alkalmas, úgyhogy nem sokat Javázok. Anikó is elkapott a héten, kiderült, hogy több pénzem van a locsolkodásból, úgyhogy megvetetné még az ég f*szát is. Én már csak röhögök rajta. Az jut eszembe róla, hogy ő egy olyan társaság (nekem), akinek fizetni kell (hogy velem legyen). Nem baj, eredetileg is ez volt a tervem, amikor egyedül maradtam. Lám, valóra vált az álmom. Ha belegondolok, azért nem is adja olyan drágán magát. Olcsón se. Mindennek és mindenkinek megvan az ára, ezt már szeretem. Mert mi a fenére költeném a pénzem? Cigire meg piára. Ha úgy vesszük, csak jót tesz velem. Tisztában vagyok azzal, hogy csak a pénzem kell neki. Anélkül nem is akar velem találkozni. Jobban járok, mint a sóstóhegyi haverom, aki kéthavonta eljár kurvázni. Vagy ki tudja. Énnekem ezt így sikerült megoldanom.

Tegnap valami Tóth Erzsébettel volt riportműsor a Dunán, belenéztem. Egyre jobban bejön ez az irodalmi miliő. Persze nem annyira, úgyhogy átkapcsoltam a Film+-ra, ahol egy Steven Seagal film ment. A legjobb rész az volt, amikor pisztollyal agyonverte az orosz maffiatagokat. Igazából 2 kultúra határán állok: vonz a magas kultúra, meg a populáris regiszter is (remélem jól írtam). Persze ezzel (talán) nem vagyok egyedül. Jó, mindez meg kit érdekel?

"öregesen"

-ha kérdené valaki, hogy vagyok. Nem csoda, mert az erősen konzervatív szemléletű szüleimmel, és a még konzervatívabb nagymamámmal élek együtt egy világvégi város egyik legjobban kieső, falusias részén. Én, aki az "élet legnagyobb császára" voltam régen, legalábbis a lakótársaim szerint. És ha ebben volt is valami irónia, a hetet végig tudtam bulizni tisztességgel. Súlyos állami és szülői pénzeket buliztam el, na meg van egy csomó diákhitel tartozásom, hát szóval tudtam élni.

Most, hogy véletlenül szombat estig maradtam a városban, mert nem jött a busz, rájöttem, hogy az utolsó tróger is jobban érzi magát nálam, mert van kinek a társaságában eltöltenie ezeket az amúgy - szerintem - nyomasztó ünnepnapokat. Nekem ezek olyan napok, mint a többi, hiába, hogy Jézust felszögelték egy fára valamivel több, mint 2000 éve. Én ilyenkor egy kicsit még magányosabbnak érzem magam, így élt nagyanyám is, a szüleim is, az én temetésemen se lesznek túl sokan, ha ez így megy tovább.  Hogyan gondolhattam, hogy én más leszek, mint ők? Vagy... Nem is tudom...

Valaminek történnie KELL.

még családi

Most apám kitalálta, hogy a "vegán" életformát fogja választani, és a kis családját (minket) is rá akar erre venni. Mert talált az interneten valami videót, ami erről szól, egy faszi ordibál benne angolul. Nem tudom, miért vonzódik betegesen az ilyen nagyképű megmondóemberekhez, na meg az MLM, az a mániája. Nem tudom, hány éve van már benne, le is %-oltatta magát, csak hogy ezzel tudjon foglalkozni. Valaki szerint (szerintem is) ez játékszenvedély. Pedig ő nem plagizálta a kisdoktoriját.

Egy kis MLM, egy kis kerti munka, egy kis vegánság, ebben látja a jó élet titkát. Kapacitálja a tesómékat is mindig, hogy szálljanak be az MLM-be, mert az milyen jó, nekem is néha megmutatja, hogy "ezzel lehet pénzt keresni", de nem nagyon keres semmit szerintem, mert elég nagy szarban vagyunk már évek óta. Ez annyiban baj, hogy bármivel fordulunk hozzá, szerinte az MLM a válasz, és ezzel le van tudva. Meg azért is baj, mert mindig az lesz, amit ők akarnak, ameddig otthon vagyok.

így érzem

Tesóm is nagyjából azt a pályát futotta be, amit én. Volt kitől tanulnia. Semmivel sem áll jobban, mint én, csak annyival, hogy külön lakik, mert ő mindig meg tudta magyarázni a kudarcait, amíg én nem. Sajnos nekem nem sikerült lakást, meg kocsit kisajtolni a szüleinktől. Lehet, hogy meg kéne nősülnöm, meg gyereket csinálni, attól komolyabban vennének. Úgy szép az élet, ha zajlik, nem? Ennyi nekem is jár.

A tesóm mindig azt mondta, hogy én többet kapok, mint ő. Még az itthon való csövelést is megirigyelte, és egy fél évre haza költözött a feleségével. Mert elfogyott a pénze. Most úgy intézte, hogy valahogy megint lett pénze, csinált egy saját vállalkozást, és most megint nincs pénze. Utálom, hogy őt érettebbnek tartják, mint engem, csak mert ő jobban részt vesz ebben a nagybetűsnek nevezett sz*rban.

Budapestről hazaköltözött Nyíregyházára, mindenki megmondta neki, hogy hülyeséget csinál, és most itt van a nagy csóróságban a feleségével meg a fiával. Én amúgy kézzel-lábbal mennék innen elfele, mert nem akarom itt leélni az életem.

Én most jól elvagyok, bejárogatok a könyvtárba, még van pár hetem valamit kitalálni. Sokkal jobban érzem magam, mint amikor itt szoptam a szomszédos épületek valamelyikében. Annyira jó ez a semmittevés, most pontosan erre volt szükségem.

game over

Letöltöttem az Arkham elmegyógyintézetet angolul, de nem igazán tetszik. Nem tetszenek már a játékok sem, "mindent abba kell hagyni". Most úgy teszek, mintha ez 34 évesen tragédia lenne. Nem annyira jön már be a fantasy sem. Sem a dark, sem semmilyen. Valójában sosem vittem túlzásba ezeket a dolgokat, de most érzem, hogy már nem fér bele. 27 évesen kezdtem el, és eddig tartott. Az irodalom nem tudom, hogy érdekel-e még. A programozás sem. Egyre inkább úgy érzem, nem jutok el arra a Java tanfolyamra, a bátorságot még mindig nem sikerült összeszedni, hogy elmondjam.

Ami késik, nem múlik. Egész életemben egy álmot kergettem, a szüleim álmát: hogy én szellemi munkából fogok megélni. Ami, nem is tudom, mit jelent. És már egyre kevésbé érdekel. Az sem biztos, hogy itt Nyíregyházán annyi Java programozó kellene. Lehet, hogy gyenge a felfogásom, de nem hiszem. Nem vagyok kitartó semmiben, az a baj. Ezt a Javát meg még megpróbálom. Egyszer.